Anime Terra

A gyors ismerkedés után kitopogtam a szobából és magammal rángattam Leet is.
-Lee, zavarjuk le a fotózást és én már itt se vagyok.
-Bocsi Rinaaaa! Nem tudtam, hogy Alex bennt van. Bocsiiiii!
-Mindegy. Csak csináljuk a képeket.
Magamra eröltetett nyugodtsággal beálltam egy fehér valami elé.
-Ide?
-Igen, igen. Rock! Kezdjük!
-Ok. Hé, Rina. Egészen emberien festesz.
-Angyal vagyok te tuskó!
-Hát persze. Angyal. Haha.
-Hajoljatok közel egymáshoz.
Rock és én kellő képpen közel voltunk egymáshoz. Nem akartam közelebb menni. Inkább messzebb, sokkal messzebb. Rock arcán nem láttam izgatottságot, zavartságot, örömöt, bánatatot. Semmit. Egy nagy büdös semmit.
-Vágjál már valamilyen képet! Olyat amilyet éppen érzel.
-Az undor az arcomon eléggé elrontaná a fotót, nem gondolod?
-Te kis..!!! -Rontottam rá. Megragadtam a nyakait és folytogatni kezdtem, mire ő erős ellenállásba kezdett.
-Ne ellenállj!! Megfolytalak te szemét!!!
-Ez az! Ez így szuper! Az angyal aki agresszív és a démon aki ártatlan. Micsoda kép!
-LEE!! -Ordítottunk rá Rockkal.
-Hülye bunkó!
-Ragadós lotyó!
-Te..!!
Akármennyire is bosszantott amit csinál, valahogy élveztem is. Azt hiszem, hogy örülök, hogy talákoztam velük, vele.
-Szerintem elég képet csináltunk. Köszi a kemény munkát. Ezeket már be is lehet küldeni. Három nap múlva lesz a képek nyilvánosságra hozása, akkor majd mindenki megcsodálhatja a remekművem. Muhaha.
-Ne szállj el magadtól Lee. -szólt oda Mr Faragatlanság.
Szó nélkül bementem a "balra a naaagy szekrény melletti kis szobába", kihoztam a ruháimat, megkerestem a mosdót és átöltöztem. A ruhát belenyomtam Lee kezébe és elköszöntem.
-Köszi Rina! Akkor három nap múlva reggel nyolcra legyél a Gawen gimi bemutató termében. Számítunk rád!
Menet közben hátra intettem és tovább sétáltam.


Egy nap telt el, de engem már az ideg tépett.
-Ah, még két nap. Csak két nap.


Egy újabb nap telt el..
-Már csak egy nap. Csak egy!


Még egy nap eltelt.
-Holnap kell mennem. Csak aludnom kell.


Eltelt egy éjszaka, egy olyan éjszaka ami tele volt várakozással.
Felvettem a legjobb és legszebb ruhámat és egyenesen a Gawen gimi felé száguldottam.
-Végre itt vagyok. Ah. Öm. Elnézést! Merre van a bemutató terem?
-Jobbra egyenesen.
-Köszönöm!
Befutottam. Lee és Rock meg az az Alex fickó is ott ült legelől.
-Rina! Ide!
-Sziasztok! -Hirtelenjében elfelejtettem letörölni a mosolyt az arcomról, de olyan izgatott voltam.
-Hangpróba 1- 2. Öhm.. Üdvözlök mindenkit a Gawen gimnázium 7. éve megrendezett képbemutatóján. Ezen a neves napon diákjaink saját készítésű fotóit mutatjuk be, majd a zsűri kiválasztja a legjobbat. A nyeremény egy két évre szóló külföldi út teljes ellátással. És akkor kezdjük is a képek megtekintését.
-Hé, Lee! Azt hiszem félre hallottam a nyereményt.
-Sajnálom Rina, de ha nem azt mondom akkor nem egyeztél volna bele.
-Igazán elmondhattad volna.
    Normális esetben elkezdenék üvöltözni, teljesen megőrülnék. Most viszont teljesen hatalmába kerített az izgatottság, hogy valyon milyen lett a kép.
-Lee.. -súgta Rock. - mi történt Rinával? Most üvöltöznie kéne, nem?
-Én is arra számítottam. De nagyon örülök, hogy végül nem történt semmi. -sóhajtott fel.
Barmok, mindent hallok! Közben elkezdték levetíteni a képeket. Többen is választottak angyal & démon alapú témát.
-És most következik Lee Wai és Alex Benver által készített kép.
A vér az ereimben felforrt, a szívem majd kirobbant a helyéről, a tenyerem csurom víz volt. Tádámm!! A képünk megjelent.
-A modellek: Rock Ten és Rina Sue.
 A nevem!!
-Lee! Te ezt a képet küldted be??? -hebegtem a levegőbe. Lee és Alex felfutott a színpadra.
-Helló mindenki! Egy páran talán furcsának találják a képet. Igen, furcsa. Nem sokan mennének el olyan messzire, hogy ilyen képet csináljanak. Én se mentem volna el. A modelleim nagyon jól kijöttek egymással és pont lekaptam őket amikor marakodtak. Ez a nagy szerencsém segítségével támadt az ötlet, hogy ezt küldjem be. Rina, Rock, köszönöm!
   Igen, a képen az volt amikor éppen folytogattam Rockot. Ő persze csak nevetett, hogy ez került ki. De boldog voltam, nagyon boldog.
Alexék lejöttek a színpadról, helyükbe a zsűri egyik kopasz, szemüveges tagja lépett.
-A zsűri meg is hozta a döntést. Teljes egyetértésben Lee Wai és Alex Benver fotóját ítélték a legjobbnak. Gratulálunk!
-IGEEN!! Hallatszott mellőlem. Alex, az eddig csendes srác üvöltötte el magát.
-Köszönöm Rina. -mondta Lee és Rock egyszerre. Felmentek a színpadra, megköszönték és elmentek. Egyikük se jött oda hozzám elköszönni. Mintha én nem is lennék. Én is elmentem, mintha ők se lennének.

Másnap elmentem a házukhoz. Kopogtam, kiabáltam, de nem jött válasz.
Bementem.
-Hahó!
Végig jártam az összes üres szobát, igen üresek voltak. Elmentek, talán véglek.
-Nem lehet! A nyeremény! -döbbentem rá a szörnyű igazságra.
Itt hagytak mivel csak pár fotóért kellettem.
-Barátok, mi? Nem. Nem voltak azok. Csak pár idegen, ismerős névvel.

Pókerarccal elindultam haza, de folyton hátra néztem, hátha ez csak Rock egyik vicce. Akárhányszor is néztem hátra, a ház volt az egyedüli aki állta a pillantásaim.
Többé nem mentem oda, nem kerestem őket.
Két év múlva egy üzenetem érkezett: "Visszajöttünk Rina!" De én nem mentem vissza, nem volt rá okom és reméltem, hogy soha nem is lesz.
 


VÉGE!

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat