Anime Terra

Hatalmas angyalok szárnycsapásai törték meg gondolatom menetét. Felnézek az égre, de látni nem látok semmit, csak az aránytalan és formátlan felhőket. Visszahajtom a fejem a még nedves talajra. Kitépek egy fűszálat, megfigyelem minden szögből, fényből.
 -Hibátlan! -Kiáltok fel.
Újra hallani lehet a szárnyak zaját. Ismét felnézek az égre. Az eddig unalmas felleg most mindennél szebb látványt nyújt. Sötét álcába bújt szárnyas istenség kacsint le rám, égszínkék szemei messziről csillognak.
-Halandó.. -folyt ki ajkain a szó. Nem kérdés vagy kijelentés formájában, hanem sokkal inkább egy megszólításként. Én csak pislogtam, hogy pillantásaim elérjék őt, de egyre feljebb került, egyre messzebb. Ha nem szólok akkor elmegy. Valamit tennem kell.
-Várj! -Ennél meggyőzőbb sor nem jutott eszembe.
Leereszkedett hozzám. Amilyen gyönyörű, olyan magas volt.
-Ki vagy? Honnan jöttél? -faggattam. Az angyal nem válaszolt, az arcomat fürkészte.
-Neved csak van, nem? -Döbbenten eszméltem rá, hogy mennyire nyugodt vagyok, pontosabban csak kíváncsian izgatott, de félelem vagy aggodalom nem ült a lelkemen. Végre megszólalt.
-Nem vagyok angyal. A nevem Rock. -Egy percig sem kételkedtem abban, hogy hazudik. Viszont amikor megláttam a fején a szarvakat, meginogtam a hitemben. Most már rám tört a félelem. Eltűnt a kellemes, nyugtató aurája Rocknak.
-Félsz? -kérdezte önelégültséggel az arcán.
Akaratomon kívül bólintottam egyet. Elmosolyodott.
Remegtem. Csak most eszméltem rá, hogy ez nem normális. Elragadott a csillogása, a hihetetlen vonzereje. Bűvöletbe estem, és ő ezt tudta.
-Miért.. -elakadt a hangom.
-Miért vagyok itt?
Bólintottam. Hátra simította a szemembe lógó hajtincseket és rám mosolygott.
-Érted jöttem. -Felnevetett.
-He?
Megragadott, magához szorított és eszméletlen gyorsasággal elszáguldottunk. Őrült sikoltozásba kezdtem mire ő csak nagyokat nevetett.
-Engedj el!! Hova viszel??! Segítsééég!!! -Ezt a három mondatot szajkóztam végig más-más sorrendben.
-Megjöttünk.
Kinyitottam a szemem. Amit láttam az vérvörösben úszott. Ha a pokolról kéne alkotnom egy képet, az ilyen lenne.
-Lee! Elhoztam.
A vörös függöny mögül egy kócos herceg lépett elő.
-Bocsi amiért téged kértelek meg.
-Semmi. De a csaj elég idegesítő.
 
-Ne haragudj. Hehe. Na és, hogy hívnak? -Mosolyogva közelített felém.
-Te ki vagy? Mit keresek itt? Mit akartok?
-Ah. Tényleg idegesítő. Lee vagyok. A Gawen gimi elsős géniusza, Lee Wai szolgálatodra. Ő meg Rock Ten. Bocsi ha megijesztettünk.
-De mit keresek a pokolban?
Mind a ketten eszeveszettül röhögni kezdtek.
-A pokolban? Ez jó. Ezek csak díszletek. -Mondta a nevetéstől fuldokolva.
-Akkor ő nem démon? De hát leszállt az égből.
Még hangosabban nevettek.
-Helikopterről eresztettek le. Bolond tyúk. -Szólt Rock akiről, mint kiderült csak jelmezes őrült volt.
-De örülök, hogy ennyire hihető volt. A bemutató biztos jól fog sikerülni.
-Utolsó kérdés. Miért raboltatok el? -A félelmem enyhült, de a gyanúm nem.
-Kell egy modell. Rock a démon és te leszel az angyal. Most én kérdezek. Hogy hívnak? Korod? Méreteid?
-Ah. Rina Sue. 16, és.. állj! Mi a.. elég! Én..
-50000-et kapsz.
-Oh. Nem tudom a méreteim. Vagyis nem érdekel! Nem leszek angyal se modell!
-60000!
-Mikor kezdünk?
-Milyen átlagos. -Motyogta közbe szúrósan Rock.

Vetettem rá egy rosszalló pillantást és folytattam a kérdezősködést.
-Egyébként mire kellek pontosan?
-A Gawen giminek lesz egy bemutatója. Aki nyer az kap egy csomó pénzt.
-Szóval csak akkor kapom meg a pénzt ha nyertek. Igaz?
-Nem is olyan ostoba. -Kommentelt bele ismét Rock.
-Aha. Remélem jól kijövünk majd. Fighting!!
Lee egészen aranyos volt, mint egy kölyök kutya. Rock egy kicsit hidegebb, de vonzó.

Haza fele vettem az irányt amikor Lee utánam kiabált és elém sietett.
-Rina! Huh.. izé. Köszönöm! -Mondta kipirult és zavart arccal.
-He?
-Hogy leszel a modellem. Naaagyon köszönöm.
-Nem, én.. -"nem leszek a modelled, se semmid!" Mondtam volna. -..én örülök, hogy segíthetek. Akkor holnap ugyanitt. Szia! -Szívem szerint behúztam volna egyet magamnak, amiért nem tudtam nemet mondani Lee aranyos képének. Végülis, talán jó móka lesz.

-Ah. Mi a francért jöttem el mégis? -Háborogtam Lee és Rock háza előtt. Még azt se tudtam biztosra, hog az ő házuk-e, vagy legalább az egyiküké.
-Hé! Most bemész vagy nem? -Hallatszott mögűlem az ismerős csípkelődő hang. Hátrafordultamban éppen előttem Rock alig pár miniméterrel, de meg tudott állni. A sokktól remegő ajkakkal motyogtam, hogy:
-Barom! Túl közel vagy!
Ő nem szólt egy szót se, sőt, egészen higgatnak látszott. Kikerült és bement. Követtem a példáját.
Lee már bent várt. Az épület belső része csupa zöld volt és narancssárga, minden vidám és jókedvű volt.
-Rina! Úgy örülök, hogy eljöttél. Reméltem, hogy nem fogsz megtorpanni és sarkonfordulni a ház előtt.
-De szerencsére megtorpant. -jegyezte meg Rock egy óriási mosollyal a képén. Lee nevetett. Biztos látta.
-Merészek vagytok kora reggel. Azért csak óvatosan hisz szinte nem is ismeritek egymást. -Kacsintott. Nem bírtam megállni szó nélkül.
-Hm. Rock, játsza a macsó fiút, azt hiszi, hogy ha higgadtan viselkedik minden helyzetben az menő. Nagyképű, arrogáns és szúrós. -Büszkén, emelt fővel foglaltam helyet a békás kanapén.
-Hehe. Rina, robbanékony, hiperaktív, taszító kisugárzású, túlsokat képzelő, idegesítő, hangos liba.

Lee-nek és nekem is leesett az állam. Ennyit a büszkeségemről.
-Mégis mit képzelsz, hogy ilyen következtetéseket vonsz le akárkiről is? Főleg, hogy nem is ismersz.
-Te kezdted.
-Te meg folytattad!
-Ha így civakodtok csinálhatunk esküvős képeket is. Illene a szituhoz.
-Lee!!! -Rock halkan én annál jóval hangosabban, szinte sikoltva szóltam rá.
-Rina, a ruhád balra a naaagy szekrény melletti kis szobában van. Ott át is tudsz öltözni.
-Van rajta zár?
-Ne aggódj, nem foglak meglesni. Gyerekeket nem kukkolok.
Az idegeim verseny köröket futottak a tűrőképességem felett.
-Rock, -kezdtem nyugodtan, aztán  folytattam szigorúan. -te felfuvalkodott barom!! Te mégis hány éves vagy?
-17, én 16 vagyok. -szólt hozzá Lee. -De most elég, gyerünk öltözni. Igen, van rajta zár.

Bevonultam a "balra a naaagy szekrény melletti kis szobába". A  ruha amit ott találtam gyönyörű volt. Bezárkóztam és felkaptam.
-Már csak egy gloria kéne. -kuncugotam.
-Magadban beszélsz? -mondta valaki mögűlem.
-Kyáá!
-Pszt! -csitított le valaki. Egy piros fotel, kupis ruhatömegéből mászott ki egy nyugodt és elképesztően helyes srác.
-Te meg ki.. és mit?
-Lee!!! -kiáltott. -Hé hangos csaj, nyisd ki az ajtót.
Szó nélkül kinyitottam. Kérdőre vonva elkezdtem bökdösni Lee vállát.
-Ő meg ki, és mit..? -suttogtam.
-Ah, bocsi, bocsi. Nem tudtam, hogy itt alszol. Ah, izé.. Ő itt a modellünk Rina Sue, és ő Alex.
-Mostmár aludhatok?








Kövi..

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat